17. Záróposzt - a hazaút és konklúziók

A LOT 787-8 DREAMLINER 

- ez aztán nem  "Late Or Tomororrow"! (ez volt a LOT lengyel gúnyneve régebben)

Hazafelé  a lengyel LOT légitársaság Boeing 787-8 Dreamliner-ével utaztunk, melyről mint megtudtuk a világ legmodernebb repülőgépe, és forradalmasítja a légi repülést az utaskényelem és az utasbarát megoldások terén!

Minden szavával egyetértünk, a magunk részéről is mind a szolgáltatástól mind a géptól le voltunk nyűgözve!! Pár tulajdonságát kiemelnénk, hogy másokat is bátorítsunk ennek a  használatára:

• kétmotoros, széles törzsű, széles kabinú és csomagterű 

• 50%-ban kompozit anyagokból áll - ezáltal  könnyebb, kevesebb üzemanyagot fogyaszt és hosszabb a hatótávolsága.

• a kompozit konstrukciónak köszönhetően  a Dreamliner belsejében a nyomás kisebb, csak a Kasprowy Wierch-hegyéhez hasonlítható (kb. 1900 m), míg a normál repülőgépeknél a nyomás eléri a Rysy Mountain-t (2400 m). Csökkenti a magassági betegség, szédülés és hányinger hatását is, 8%-kal több oxigénnel, magasabb páratartalommal és jobb légszűréssel kombinálva pedig csökkenti a fáradtságérzetet.

• A szárnyak egyedi szerkezete megemelt hegyekkel csökkenti a légellenállást. Mindezek a megoldások lehetővé teszik, hogy a távolsági járatok további turbulenciák és közbenső megállások nélkül haladjanak, miközben értékes időt takarítanak meg utasaink számára.

• 30%-al nagyobb ablakai vannak az átlagos gépeknél, amelyek élvonalbeli, intelligens elektrokromatikus anyagokat használnak a kényelmes, egyetlen gombnyomással történő elsötétítés érdekében, elhelyezkedésük pedig lehetővé teszi, hogy az utasok lássák a horizontot. 

• a Dreamliner speciális LED világítással van felszerelve, amely lehetővé teszi az utastéri fény intenzitásának és a színének megváltoztatását - a hosszú interkontinentális járatokon ezért  az utasok kevésbé érzik rosszul magukat az időzóna-változásoktól. 

Tényleg nagyon különleges volt, hogy leszállás előtt 3 órával, 1 órán keresztül nagyon lassan, nagyon fokozatosan világosították az ablakokat és az utasteret kb mintha tényleg a nap kelt volna fel! 

 

A 11,5 óra valóban úgy elrepült, hogy nacsak, és pikkpakk a varsói reptéren találtuk magunkat.

Megérkezni Európába nagyon jó érzés volt. 💓

Az emberek, boltok bár Amerikában is nagyon modernek - de itt valahogy teljesen mások. Talán az a jó szó rá, hogy kifinomultabbak, az emberek szolídabbak, sokkal, ezerszer jobban öltözöttek, az ételek egészségesebbek.

Jó érzés volt ide tartozónak érezni magunkat. 😀😍😋

Sokat gondolkodtunk azon, mit csinálnak az amerikaiak jobban, és arra jöttünk rá, hogy talán a kreativitásra sokkal szabadabb kezük van, mint nekünk az EU-ban. Szinte mindenki vállalkozó, és megélnek, el tudják tartani magukat. De hát nyilván erről már számos tanulmányt írnak és ahogy az a világban lenni szokott, a vélemények is megoszlanak.... :)

-----------------------------------------------------------------------

Hogy milyen volt a tavalyi, alapvetően nyugati parti utunk összehasonlítva a keletivel?

Megpróbáltuk összeszedni:

- a tavalyi út még abszolút szinte minden szempontból újdonság volt: először repültünk a tengerentúlra, először voltunk 3 hét szabin egyhuzamban, először voltunk 3 hétig kettesben szabadságon, először éltünk bőröndből 3 héten keresztül, stb...

Idén ezek a dolgok már kicsit ismertebbek voltak, persze ugyanúgy élveztük, csak már tudtuk kb milyen. (és emiatt is vártuk annyira! :)

- a keleti part nekem sokkal európaibb volt, melynek legfőbb példája, hogy mindenhol volt cappucino 😃 A nyugati parton jóformán asse' tudták mi ez, mindenhol csak az a filmekben látott kancsós fekete volt kapható. Itthon utáljuk, de ott örültünk, ha láttunk egy Starbucks-ot, mert ott készítettek tejes kávékat is.

-  nyugati parton San Francisco volt a kedvenc városunk (nekem még mindig az), a keleti parti túránkon meglátogattuk Chicagot, ami meg Attilának lett a kedvence

- a nyugati parthoz közel beleszeretősebb természeti parkokat láttunk (pl Muir Woods, Grand Canyon, Zion National Park, Antelope Canon), a keleti parton amit be tudtunk iktatni azok nem voltak számunkra annyira lélegzetellítóak

- a nyugati part középső szakasza nekem maga volt az autentikus amerika, pedig nem is mentünk annyira be a szárazföldre (Santa Maria hotel aulájában pl azt a para óriás nyúlbábot a mai napig nem feledtem 😨🐰)

- New Yorkot és Washington egyszer látni kell, de minket százszor jobban megfogott pl San Diego, San Francisco hangulata és kulturája

Szóva összességében azt mondom, hogy a nyugati part számomra különlegesebb világ volt, egy varázslat - míg a keleti az inkább egy menő road trip szuper helyeken.

Ami viszont megint az egyik legnagyobb, ha nem a legeslegnagyobb örömforrást jelentette, hogy a férjemmel 3 hétig csak egymással foglalkozhattunk, egymásra figyeltünk - és ebben mindkét út olyan volt, mint egy újra-nászút :)

Köszönjük a Jóistennek, hogy mindez megadatott! 💓🙏

-------------------

VÉGE