14. A Yosemite Nemzeti Park (09.22)

UTUNK A YOSEMITE-IG  

Utolsó előtti állomásaink következtek, már alig egy pár napunnk van hátra az USA-ból.

Chicagoból San Franciscoba repültünk, ahol ismét béreltünk egy autót, ezzel mentünk a Yosemite nemzeti parknál lévő szállásunkig.

A chicagoi O'Hare reptér (mely a világ egyik leghatalmasabb és legforgalmasabb reptere) lenyűgözően szép és modern:

Az autóút nagyon hosszú volt, és egy idő után már hálózat sem volt a kis hegyi utak között.

A táj megint nagyon különleges, mint már annyiszor Amerikában: itt például sárga volt a fű, de zöldek a fák. Hihetetlen látványt nyújtott!!!

A szállásunk egy nagyon szép kis wellness hotel volt a park bejáratától 5 perces autóútra., TENAYA néven:

A megérkezés napján (09.20) már jól esett megpihenni, bár egy szaunázást Attila azért még megeresztett. 

Holnap hatttalmas túrára készülünk, melynek nagy részét bringával tesszük majd meg. 

De jó lesz !!!

YOSEMITE - másként 😆😎

A nagy túrázósnak szánt napon már kora reggel talpig túra szerelésben, kipihenten és megreggelizve ültünk autóba, és indultunk el a Park bejárata felé.

Igen ám, de alig 3 perc után álló kocsisorba "ütköztünk" - ezek mind-mind a Parkba való bebocsátásra vártak:

Ezzel egyidőben ráadásul egy már többedszerre felbukkanó, és egyre rémisztőbbnek tűnő táblára lettünk figyelmesek 💀👾: 

azt írják, hogy ebben a csúcsidőszakban az autók behajtásához ELŐZETES REGISZTRÁCIÓ SZÜKSÉGES, ha ilyen nincs, akkor majd csak délután 3-kor lehet behajtani:

Sebaj, ügyes magyarok vagyunk mi, gondoltuk, hiszen majd amíg várunk gyorsan megcsináljuk a regisztrációt!

Igen ám, de ott az úton a hegyek között megint nem volt semmilyen térerő és hálózat.

Nosza, hiszen csak 3 percre vagyunk, nyomás vissza a szállásra, ahol van wifi, gyorsan meglesz az.

Attilának ekkor láttam először megduzzadni az első eret a homlokán. 😨

A hotel udvarán, még a kocsiból gyorsan behívtuk a honlapot és meg is találtuk a regisztrációs felületet.

Igen ám, de már minden lehetőség foglalt volt. Ráaádsul  mint utólag utána olvasgattunk már napokkal minden dátum előtt lefoglalnak mindent a jónépek.

Igen ám, de nekünk csak ez az egyetlen napunk van a Yosemite-re, és ha délután 3-kor megyünk be hogy nézünk meg mindent?? Komplett posztok foglalkoznak azzal, ki mit tegyen, ha nem jut be, így mi is észvesztve nézegettünk mindenféle oldalakat 

• van-e valami szállodai shuttle-járat, ami bevisz - nincs, mert ez shuttle szempontból bezzeg már nem csúcsszezon 
• van-e valami más lehetőség, pl tömegközlekedés, amivel be lehet jutni - van, Mariposa-ból, ami 50 percre van, de gyorsan kiderült, hogy már egyik Yosemite-i járatra sem lehet foglalni!
• be lehet-e szökni - lehet, de tele van medvével és az első látványosság is több 10 kmre van
• mégis mit lehet ilyenkor csinálni - hát: SEMMIT. 😰😭😭😭😭

Óóó, hát nem gond ez, mondtam az én Attilámnak, úgyis ki akartukam próbálni a kisvonatot is, amit idefelé jövet láttunk, akkor most megfordítjuk a sorrendet: vonatozunk délelőtt, háromra idejövünk, szépen bejövünk és a 7 körüli sötétedésig bőven tudunk még nézelődni.

Attila szerencsére nagyon jól viselte a helyzetet, rugalmasan és pozitívan állt a változásokhoz  síkideg volt, hogy valami nem úgy jön össze, ahogy elterveztük, ekkorra már az összes ere majd szétdurrant a homlokán, próbált volna legalább valami felelőst vagy bűnbakot, vagy legalább a kisvonatnál jobb ötletet találni de még asse' sikerült 😂, így kénytelen-kelletlen elindultunk a gőzöshöz, ahol ezer gyerek meg egy idősebb indiai házaspár társaságában 😂😁😀 egy órát zötykölődtünk  tényleg hót' unalomban.

Bár a szuvenír shop és a retro jegypénztár egy időre feledteték a mérgét, mihelyst észbekapott gyorsan visszakapcsolt a letargiába és szenvedett tovább.

Na de semmi sem tart örökké, közeledett a várva várt 3 óra, és mi megebédelve (csak én, mert Attila nem bírt az idegtől - hát nooormááális??) elindultunk újra a Yosemite kapui felé.

Induláskor a Google Maps 37 perc várakozási időt írt, e szerint 15:10 körül bent lettünk volna.

De hát ugye ember tervez... és a sor közben akkorára duzzadt, hogy végül 1,5 óra (!!!) sorban állás után jutottunk csak be, fél 5 körül, esteledés előtt, ráadásul onnan még vagy 50 perc volt, hogy a parkon belül az első látványossághoz eljussunk.

Megmondom őszintén ilyen csapnivaló és felháborító szervezéssel én még életemben nem találkoztam. Nem hiszem el, hogy ezt ne lehetne jobban csinálni!

Na de mindegy. Végre bent voltunk, és elcsigázva ugyan, meg egyre kevesebb reménnyel, de autózva az El Capitan és Half Dome nevű híres nevezets sziklák felé....

Ezek voltak azok,  balra az El Capitan, jobbra  a Half Dome.

Igazából annyira extrának én bevallom nem láttam egyiket sem.

Beljebb is elmentünk, hogy megnézzük a vízesést is - hát az meg nem ki volt száradva ebben a szezonban?? 😂

Ez már tényleg annyira nonszensz volt, hogy csak nevetni tudtunk rajta. Attila itt kezdett először oldódni, el is készítette erről a kis videóját: :)

Kicsit sétáltunk azért a parkban, ami nagyon jól esett annyi dugóban ülés után. Ezután meg aszonta Attila, hogy ennyi séta teljesen elég volt neki, így is megfájdult a térde. Kész vagyok 😅

Este még vacsiztunk egy jót a szálloda külső, alig használt, kicsit para pizzériájában, és másnap már az egészen nevetve búcsúztunk a hoteltől - hiszen várt ránk egy másik nemzeti park, a Sequoya, rögtön utána pedig az út Los Angelesbe, Amerika számunkra legszebb gyönyörűségéhez 💓