9. Everglades - vagy amit Neked szán a sors (09.15)

Fejtágító Everglades-ből

A Mocsár 

A Florida déli részén fekvő Everglades Nemzeti Park őrzi az Everglades édesvízi mocsarainak élővilágát.
A park az Egyesült Államok második le jógnagyobb nemzeti parkja.

Az Everglades a világon egyedülálló természeti jelenségnek köszönheti létezését:  a Florida aljzatát felépítő mészkőrétegre itt kb 1-2 méternyi agyag és tőzeg rakódott, mégpedig a világ leglassabban csordogáló folyójanak, az ún. River of grass-nak (Füves folyó) köszönhetően.

Ez a folyó mindössze 15 cm mély, de 80km (!) széles, és mivel a tengerszint feletti magassága is csak 50cm, ezért naponta mindössze 30m-t tesz meg.

Bár a félsziget nem tartozik a trópusokhoz, időjárásilag a trópusi nedves klímazónába sorolják.

Élővilága ennek megfelelő, így az európai ember számára végtelenül különleges állat - és növényfajokkal lehet itt találkozni.

 

Barátaink pár éve már eljutottak ide, és lelkünkre kötötték, hogy mi se hagyjuk ki.

A "léghajók" (Air Boat)

Az Everglades felfedezésének egyik legjobb módja egyben a legkörnyezetbarátabb: a léghajó.  A légi csónakok alig vagy egyáltalán nem károsítják a környező környezetet, és sokkal stabilabbak és biztonságosabbak, mint a kajakok vagy a felfújható vízi járművek.  

A légi csónakok a víz tetején haladnak, a légcsavar pedig a vízvonal felett van, ami azt jelenti, hogy a vízi növényeket és állatokat nem fenyegeti a vízben átszaladó propeller.  

Ha a légihajó nagyobb állattal találkozik, az nagy valószínűséggel átcsúszik rajta, így az állat és a hajó utasai sértetlenül maradnak. 

Igy néz ki egy airboat:

SÁRÁNDIÉK esete az  Everglades-el

15-én egész napra az Everglades volt betervezve, de olyan bőséges volt a túrákból a kínálat, hogy az utolsó pillanatig variáltunk melyikre fizessünk be.

Végül a drágább, kiscsoportos másfél órás mellett döntöttünk, legyen maradandó az élmény, ha már idáig eljöttünk.

Miamitól Everglades egy jó fél órás út volt, és egyáltalán nem volt gyanús, hogy Miamibol monszun-szerű esőben jöttünk el:

Az sem sugallt számunkra semmit, hogy az ég Everglades felé így festett:

A hajónkat egyből megtaláltuk, útitársul két jófej amerikai nőcit kaptunk:

Annyira hangos a propeller, hogy fülvédőket kellett felvennünk!

Mindenféle csodát fotóztunk, és baromira élveztük a természet közelségét, mindenható erejét:

(A bevezetőben lévő fotókat és az alábbiakat is mind Attila készítette, különös érzéke van a tájak fotózáshoz! (Ha valakit érdekel most épp munkát keres😅))

Az airboat tud lassan csordogálni és gyorsan is menni.

Ilyen, amikor lassan megy:

És akkor ahogy ott csordogáltunk, lassan, de egyre határozottabban elkezdett esni az eső.

Meleg volt, mi ez nekünk, nem gond!  Egy törölköző is volt velünk, azt magunkra terítettük a komfort kedvéért.

Egy ideig még jó mókának is tűnt... az eső azonban egyik pillanatról a másikra szabályos monszunná változott. 

A törölköző már rég nem védett semmit, nem láttunk semmit, csak lefelé néztünk és ha a túlélésért azért nem is küzdöttünk, azért azt se mondhatjuk, hogy tudtuk mi lesz a következő percben...

A mi mocsárhoz szokott kicsit sem ijedős, tapasztalt sofőrünk is iszonyat sebességgel  adott gázt és igyekeztünk elhagyni a mocsarat, mondván, hogy ez egyhamar nem fog elállni és bizony akár bajba is kerülhetünk.

Így lett a mi minőségi, 1.5 órás kiscsoportos túránkból egy kb 30 perces örömteli nézelődés, majd egy azt követő 20 perces rémült menekülés Everglades mocsarából...

.....  és akkor még nem sejtettük, hogy nem ez lesz a legrosszabb, ami aznap történhet velünk 

Az úton visszafelé ugyanis, bőrig ázva, éhesen, csalódottan az alábbi képet láttam meg a messengeren:

Anna küldte, aki most szintén itt van az USA -ban, egy Los Angeles-i ismerősénél.

Kórházba került, egy idegen hívott mentőt hozzá az utcán, annyira rosszul lett, de már jó kezekben van, azt írja.

Hogy micsoda?????

😱😨😰😨

Innentől el tudjátok képzelni azt az iszonyat rémült telefonálgatást meg szervezkedést, konzultációkat, amiket innen Amerika túlsó feléről lenyomtam.

Anna szerencsére tényleg jó kezekben volt, csak jókat tudunk mondani a vizsgálatok, majd az ellátás színvonaláról, gyorsasáról és az egészségügyi dolgozók hozzáállásáról is.

Még aznap kikerült a kórházból.

De azt a délutánt nem kivanom senkinek..

Mikor már látni kezdtük a fényt az alagút végén, és Anna is elkezdett csokis palacsinta után sóvárogni én is elkezdtem megnyugodni.

Hogy teljes legyen a feszültség levezetés, elmentünk mosni. 😅

És úgy tűnt nem kell megszakítanunk a nyaralásunkat sem, holnap elindulhatunk Amerika legeslegdélibb településére: Key Westre...