5. Washington, 2. nap (09.10)

EGY SZUPER BRINGÁS NAP

Washington nem egy nagy város (Budapestnek csak közel a fele!), a belvárosi rész pedig, benne a legfőbb nevezetességeivel gyakorlatilag gyalog bejárhatók.

Az eddigi sok séta miatt azonban Attiának már annyira fájt a térde, hogy napok óta aludni is alig hagyta és már azon gondolkodtunk, hogy elmegyünk itt vmi dokihoz vele.

Mivel egyébként is imádunk bringázni, adta magát, hogy vegyünk aznapra egy városi bringa jegyet (Capital Bikeshare) az ottani "bubira" és azzal menjünk mindenhova.

Az első perctől kezdve minden pillanatát élveztük, szuper döntés volt és sokkal több helyre eljutottunk így, mintha gyalog vánszorogtunk volna, egyre fáradtabban és lassabban 😅.

Ezt a khm... színes bringát Attila választotta magának. Azt mondta írjam bele a blogba, hogy "csak úgy siklott!" 😁😎😄🙈

WASHINGTON FŐBB NEVEZETESSÉGEI

A legalapvetőbb nevezetességek az ún National Mall (Nemzeti Park) mentán találhatók, ezt jártuk be először. Fentről nézve kb így kell elképzelni a területet, mely tulajdonképpen (sorrendben) a

Capitolium - Washington emlékmű - Második Világháborús emlékmű - Tükörmedence - Lincoln emlékmű 

emlékhelyeket fűzi fel:

Capitolium

A Capitolium az amerikai demokrácia jelképe. Az Államok törvényhozó testületének, a Kongresszusnak a központja, ami két házból, a Képviselőházból és a Szenátusból áll. 1826-ban készült el.

Mindenhol készítettünk egy szelfis képet, bizonyságul, h tényleg ott voltunk 😄

Washington-emlékmű

A 169 méter magas obeliszk  az Egyesült Államok alapító atyjának, George Washingtonnak állít emléket. 

A tetején lévő kilátóból gyönyörű kilátás nyílik Washingtonra - de mi nem mentünk fel, mert nagyon spéci módon lehet csak jegyeket szerezni, és enélkül is csodás volt minden. Állítólag ilyen egyébként:

Mi csak a tövéig jöttünk most:

Őszntén szólva én nem vagyok az épületek előtt fotózkodás híve, és minél többet csináltunk annál cikibbnek éreztem, így próbáltam valami kis változatosságot belevinni 😃:

De Attila még többet és még többet akart, így a kedvéért csináltam róla külön is 😅

(na ez már aztán tényleg a vérgáz turistafotó, amin már ő is nevetett)

Második Világháborús emlékmű (World War II. Memorial)

A második világháborúban elesett amerikai katonák emlékére állított emlékművet 2004-ben avatták fel. Az ellipszis alakú emlékmű mindkét oldalán 28 oszlop helyezkedik el, rajtuk az egyes államok nevével.

A szökőkútba belemenni nem szabad, de a lábakat meg lehet benne pihentetni.

Mi is így tettünk, és nagyon jól esett.

Ilyen feeling volt:

Tükörmendece (Reflecting Pool)

A Második Világháborús és a Lincoln emlékmű között található a híres Tükörmedence, mely úgy lett kialakítva, hogy víztükörben lehessen a környezetet látni. A Washington emlékművet visszatükröző iszonyat nagy (618 méter hosszú és 51 méter széles) medencét 1922/23-ban építették meg.

Lincoln emlékmű

Az 1922-ben átadott Lincoln emlékmű, az USA 16. elnökének Abraham Lincolnnak állít emléket. A görög templomok mintájára készült épületben található Lincoln impozáns ülőszobra, amit évente több millióan keresnek fel. Ez az a hely, ahol 1963- ban Martin Luther King elmondta azt a beszédét, melyben a világszerte ismert Van egy álmom kezdetű mondat elhangzott. 

És na neee, már megint egy szelfie??

Na de jó, ha annyira szeretné csinálok vele 😂

A Lincoln emlékműből így látszik a Washington obeliszk és a tülörmedence:

A Nationall Mall területen számos múzeum is van, többek között az Amerikai Indiánokkal foglalkozó, ahová nagyon szerettem volna bemenni, de csak elmaradt és azóta is megszakad érte a szívem :(

A városi növényzetet szeretném még megmutatni Nektek, mert szerte a keleti parton eddig valahogy mindenhol csodásak, imádnak itt élni, teltek, egészségesek, üdék a leveleik, nagyon ápolt és gonodozott a környezetük.

Pár képet hoztam ízelítőül, nem győztem fotózni őket, egyik ámulattól a másikba estem:

A Nationall Mall után egy csodás hídon, végig szuperül kiépített bringautakon elbringáztunk az Arlingtoni  Nemzeti (Katonai) Temetőig, ahol Attila készített pár mesteri fotót (itt nem jutott eszébe szelfizgetni szerencsére)

A temetőből metróval mentünk vissza a városba. Volt annak egy pikantériája, hogy a mozgólépcső a temetőnél levitt a föld alá 💀😱😊

A washingoni metró ég és föld a new yorkihoz képest: tiszta, rendezett, a rajta utazók is átlagos dolgozó emberek.

Nem olyan szépek, mint Budapesten, sima fém színűek, az állomások pedig festetlen betonmonstrumok.

Ami furcsa volt viszont a metrókban, hogy viszont végtelenül üresek, minden egyes megállóban csak egy pár ember lézengett - olyan, mintha covid alatt lettünk volna.

Az egész város olyan tágas és szellős hogy szinte elvész benne az a pár ember, ha nem is tűnik kihaltnak, de mindnenesetre furi.

A temető után a belvárosba mentünk, a Franklin parkban találtunk egy kis pihizési lehetőséget, ami jót is tett mindkeztőnknek.

Ezután már csak a Fehér Ház volt hátra mint aznapra betervezett megtekintendő látványosság, és út közben ha hiszitek, ha nem:  megtaláltam a keresett hátizsákot is.

Az Amerika-szerte ismert nagyáruházban, az ún. Macy's ben találtam rá végül, útban a Fehér Ház felé.

A Macy's-ben, ahová eddig sehol be se' mentem, mert Anna lányom azt mondta az nem jó, tele van boomer cuccokkal 😯😝😎 Hát nem tudom, nekem nagyon bejött.. utal ez valamire? 😂

Na és az utosó szelfi mára a Fehér Háznál:

A Fehér Ház előtt egyébként stílusosan épp egy fekete csávó trombitázott, ami azért nagyon ikonikus, mert Washington D.C.-ben az afroamerikaiak (feketék) a többi nagyvároshoz képest kifejezetten magas arányban vannak jelen.

Ez történelmi és társadalmi okokra vezethető vissza: Washington D.C. területén, mint sok más déli államban is, a 19. század közepéig létezett a rabszolgaság. A felszabadításuk után sok afroamerikai úgy döntött, hogy ott marad, vagy odaköltözik, mivel a város központi helyzete és lehetőségei vonzóak voltak számukra. A 20. század elején sok afroamerikai költözött Washington D.C.-be a déli államokból a munkalehetőségek és az egyenlőbb bánásmód reményében. Ez a város így fontos központja lett az afroamerikai kultúrának és politikai tevékenységnek.

------------------------------

Holnap útra kelünk, és a történelem mellett a szórakozásé lesz a főszerep :)

Következő állomásunk Orlandó, mely leginkább szórakoztatóközpontjairól vált híressé.