1. Az indulás napja (09.06)

Reptér

A kijutásunk gyerekek olyan siman ment, mintha a Jóisten is azt akarta volna, hogy menjünk 😊

Semmi gond a bőrönd súlyával, az ESTA-n lévő útlevél számmal (irigyled mi, Annácska? 😉), és még Atika is rendben visszaért a 6:45-ös Jiu-Jitsu edzésre. 💪

Repülők

A kifelé utunk müncheni átszállással volt foglalva a Lufthansa járataira.

Budapesten kissé késve szálltunk fel ugyan, de most egy kisebb Air Baltic gépet indítottak, és annak világos, komfortos kis járata kárpótolt ezért.

Münchenben pedig jött az első fő szenzáció, amit Attila már alig várt: a 2 emeletes Airbus A380-asa jött ugyanis értünk!

A gép monumentális, óriási, hatalmas még önmagában látva is, hát még ha mellette áll a sok masik hagyományos repcsi!

A beszállítás hihetetlen volt, egyszerre 3 folyosón, 2 szinten történt:

Sajnos a magunkfajta pórnépet csak az alsó fertályra ültették, a felsőbb osztály~~belie~~ok foglalták el a fenti helyeket.

A szervezés azonban lent is profi volt: a géptörzset kisebb szekciókra osztották, mindnek megvolt a maga 4 fős (!) személyzete, akik pikkpakk kiszolgálták a népet.

(Nem az volt szerencsére, h Münchenben elindultak elölről az ebéd osztással, ami a végén már hideg vacsorának illett be 😀 )

Nekem mondjuk ez a hatalmas mennyiség emberben, étkeztetésben, kiszolgáló dolgokban a tömegturizmus maga és valahol a Titanic-ra emlékeztetett...

Az utazás

Úgy képzeljétek el, hogy ez a hatttalmas gép fullra volt bookolva, minden egyes helyen ültek!!

Sajnos most nekünk sem sikerült olyan kis kuckó 3 üléses helyet foglanunk, ahol középen nem ült senki, így középen a négysoros szekcióban szorongtunk másokkal.

Hogy azonban ne érezzük annyira idegennek a szomszédainkat, Attila mellé a Sors egy régen elhunyt kedves nagynéném (vagy annak lányának) reinkarnacióját ültette 🤣

Hihetetlen durva volt a hasonlóság, mondtam neki, hogy fényképezze le, mintha engem fotózna, de hát csak így sikerült - a család remélem azért kitalálja kire gondoltam, jöhetnek a tippek! :)

A szekciók első, kissé tágasabb lábterű sorába kisbabás családokat ültettek, itt ugyanis szuper kis babaágyak felszerelesere volt lehetőség - amivel a családok örömmel éltek is!

Mint egy kis, falra rögzíthető babakocsi-mózeskosár, úgy képzeljétek el, amit a gép személyzete adott.

Nagyon tetszett nekem.

Beszálláskor mondjuk eléggé megrémültünk, mert minden családnál üvöltött legalább az egyik gyerek, de annyira, hogy a többi, nem gyerekes utastárssal csak röhögve nézegettünk egymásra, hogy ez így milyen szuper út lesz 😀

Az aprónép azonban később szépen elcsendesedett, így az út nem lett végül nosztalgia utazás a kisgyerekes nagycsaládunk mindennapjaiba ;)

Az ebéd stílusosan bajor kolbász volt, egynek teljesen jo volt, nem kell sok kajával készülni egy ilyen szűk 9 órás útra:

Ettünk, ittunk, aludtunk, s mire úgy igazából feszengeni kezdtünk volna meg is érkeztünk a Nagy Almába - New Yorkba!

Leszállás után Attila nagy örömére vonattal tudtunk bejutni a városba (nem bír elszakadni 🫡 )

A szállásunk na hol máshol lett volna bankos létemre, mint a Financial Districtben, közel a Wall Streethez, Manhattanben. 🤑

Egyszerű, de teljesen okés szállás volt a 14. emeleten (de ez itt a sokszor 100+ (!) emeletes felhőkarcolók városában persze nem nagy kunszt), kényelmes ággyal, jókat aludtunk benne a jetlag ellenére.