0. Előkészületek

Némi kis háttér 

2023-ban, mikor a khm.. kerek szülinapomra kapott USA nyugati parti roadtrip lenyűgöző állomásait élveztük,  még csak reménykedtünk abban, hogy a férjem,  Attila hasonlóan kerek szülinapjára a keleti parti túra is osszejön.

A 24-es az egyik családi szerencse számunk - s hogy csak ezért vagy más is kellett hozzá 😉 , de még a kerek szülinapjának évében,  2024 őszén neki is vághattunk a nagy útnak. 

Ennek a történetét próbálom meg most dokumentalni, teljesen őszinte formában: jót és rosszat is, a saját szubjektiv megéléseim és érzelmeim által vezérelve  (tőlem teljesen szokatlan megszokott módon 😀)

Idei előkészületek

Kb 2 évtizeden át gondoskodtunk nap nint nap, szinte minden órában és percben 4 ránk bízott kis életről,  csak nyaranta néhányszor volt pár alkalom, amikor max egy hétre távol voltak tőlünk- de akkor is szigoruan csak felnőttek felügyelete alatt.

A gyerekeink közben felnőttek,  de még csak most, ebben az évben mondhatjuk el, h (kb) három :) már a saját  lábára is állt.

Ezért aztán az első, 2023-as kirucanásunkkor több órát töltöttem azzal, h összeszedegessem nekik a  felnőttes infókat, mit hol találnak, mihez kezdjenek a dolgainkkal -  ha mi az első külön töltött 3 hetünk alatt rögtön elpatkolnánk. 😅

A még kiskorú Olgika felneveléseléről is kvázi végrendelkeztem ott az este csendjeben 🙈 (Attila persze rég békésen aludt 😅), így a Nagy Útra való felkészülés pityergéssel és szivbemarkolóbbnál szívbemarkolóbb képzelgésekkel kezdődött számomra  🤣

A mostani útra már rutinosan csak frissítettem ezt a doksit,  (kicsit megrökönyödve nézve miket írtam össze tavaly 🤪, de ördögűzőnek, babonából azért benne hagytam mindent)

A 2023-as utat Attila egyébként még az "AmerikaNeked" nevű formáció segédletével állította össze, az ideit azonban ő maga szervezte teljes egészében. 

Én nem nagyon tudtam most sok időt szánni erre annyi munka volt a nyáron (de minden tök klasszul meglett, ugye, Zsuzsika? 😜😎), az utolsó pillanatig azt nyomtam.

Sőt,  szégyen ide vagy oda 😂 a 3 hetes távollétre való felkészülést én összekötöttem 

• a kert téliesítésével 😅 (kerti bútor textiliak lehúzása, kimosasa, párnák elrakása, lefóliázása, dekorok elrakása, stb) 

• és az őszi nagytakaritas előkészületeivel (bent is a textiliak és függönyök lehúzása, kimosása, kivasalasa, szőnyegek tisztítóba elvitele, stb..  )

így kellőképpen hullán és kimerülten indultunk el ;)

(A nagytakaritast a távollétünk alatt most más fogja megcsinalni, és én végig imádkozni fogok, h ne jöjjön közbe neki semmi, mert ezek utan egy szétszedett koszos kecóba hazaesni kimondhatatlanul rosszul esne  😅🥴😱)

El(ő)-indulás

Mivel a gépünk pénteken reggel 8:40-kor szállt fel, a feladós bőröndünk miatt 6 körülre ki akartunk érni a reptérre.

Hogy aznap ne Sófokról, hanem csak Pestről kelljen indulni, a kisAtit kértük meg, h jöjjön le értünk az autójával előző este.

Atika olyan, mint az anyja, mindenhová későn esik be, igy hozzank is minden várakozást meghaladóan későn ért  megint :). (Bocsi, Atikam, nagyon szeretünk 😘 ❤️ )

Igy legalább azonban tényleg mindent meg tudtunk csinálni,  amit beterveztünk indulas előtt (Attila még a kerti  gömblámpákat is USA színekre állíttotta), s Atika végül szerencsésen felfuvarozott bennünket Pestre magukhoz.

(Itt még akkor éjjel 11-kor kiselejteztem es átpakoltam a hűtőjüket, kipuceváltam a wct, mosdókagylót és mosogatót dörgedelmes szitokszók kíséretében,  h miért nem az itt  lakó gyerekeink csinálják ezt meg, valamint kidobattam egy több hónapja a saját levében rothadó krumpli és hagyma egyveleget, melynek bűzétől aztán még álmunkban is öklendeztünk 😅)